A demokrácia kiépülése és a gazdasági nagyhatalommá válás

1948 májusában az ENSZ felügyelete alatt megtartották Dél – Korea első demokratikus választásait, ahol megválasztották a 198 fős országgyűlés tagjait.

Ugyanazon év júliusában életbe lépett az alkotmány, és a két mélyen tisztelt szabadságharcost, Rhee Syngman (Li Szin Man)-t és Yi Si-yeong-ot megválasztották az ország első elnökének, illetve alelnökének. 1948. augusztus 15-én szabad demokráciaként, és PGK legitimitását megörökölve megszületett a Koreai Köztársaság (ROK). Az ENSZ a Koreai  –   félsziget egyetlen legitim kormányaként elismerte a ROK kormányát.

Azonban a 38. szélességi fogtól Északra a Szovjetunió ellenkezése miatt nem lehetett megtartani az általános választásokat az ENSZ felügyelete alatt. 1945. szeptember 19-én kommunista országként megalakult a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (DRPK) Kim Il-sung (Kim Ir Szen) felesküdött elnök vezetésével, aki korábban tisztként szolgált a szovjet-orosz hadseregben.

Délen a szabad demokrácia és Északon a kommunista diktatúra közötti konfrontáció közepette a Rhee Syngman elnök vezette ROK-nak számos problémával megküzdenie. Ilyen problémák közé tartozott a belső rend megerősítése, a gyarmati uralom nyomainak eltűntetése, és az emberek közti jobb- és baloldali konfliktusok.

1950. június 25-én észak-koreai csapatok szovjet készítésű tankokkal és vadászgépekkel bevonultak Délre, így kirobbantva a totális háborút. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan elítélte az észak-koreai agressziót, és indítványban javasolta a tagállamoknak a dél-koreai segítségnyújtást.

Amikor az ENSZ erők bevonásával a háború kimenetele a déliek javára fordult, vörös kínai csapatok avatkoztak közbe az Észak oldalán.

A két oldal közti heves harcok eltartottak egészen 1953. július 27-éig, amikor is végül aláírták a tűzszüneti egyezményt. Rhee Syngman elnök nem írta alá az egyezményt, ő ugyanis folytatta volna a háborút az egész ország délieknek kedvező egyesítéséig.

A kommunisták által kirobbantott 3 éves, véres háború lerombolta az egész Koreai-félszigetet. Katonák és civilek milliói estek áldozatul. Az ország ipari létesítményeinek java része odaveszett, Dél-Korea a világ legszegényebb országa lett.

Azonban a háború megtanította a dél-koreaiakat a szabadság értékeinek felismerésére. Ez az élmény alapozta meg a hazafiságot a fiatal diákok és az egyenruhás katonák szívében egyaránt, és ez lett az ország fő mozgatórugója a modernizáció felé vezető úton.

Rhee Syngman elnök megerősítette diktatórikus hatalmát. 1960-ban a kormányzó Liberális Párt manipulálta az elnökválasztást. A diákok az utcára vonultak tüntetni. A helyzet csak tovább romlott, amikor a rendőrség agyonlőtt több tüntetőt.

Rhee Syngmanelnök bejelentette lemondását, és Hawaiira menekült. Röviddel ezután módosították az alkotmányt, és elfogadták a kabinetrendszert és a kétkamarás országgyűlést. Az új alkotmány alatt elindult az új rezsim Jang Myeon elnök vezetésével, de a helyzet rendkívül törékennyé vált a politikai küzdelmek miatt és az utcán továbbra is tüntető diákok miatt.

1961 májusában Park Chung-hee tábornok vezetésével fiatal katonatisztek egy csoportja puccsal magához ragadta a hatalmat. 1963 októberében, két éves katonai uralom után elnökválasztást tartottak, melyen megválasztották az azóta leszerelt Park Chung-hee-t, majd decemberben be is iktatták.

A Gyeongbu gyorsforgalmi út Korea első nemzeti gyorsforgalmi útját 1970-ben adták át, Szöult és Busant köti össze.
A Gyeongbu gyorsforgalmi út
Korea első nemzeti gyorsforgalmi útját 1970-ben adták át, Szöult és Busant köti össze.

A Park elnök által vezetett kormány kitűzött egy ötéves gazdasági fejlesztési tervet “a szülőhaza modernizációja” jelszó alatt. Az exportorientált politika gyors gazdasági növekedés hozott. A változást nyomon követők “a csoda a Hangangfolyón” néven emlegették a folyamatot.

Az ország kiemelten fontosnak tar totta a belföldi fejlesztéseket, megépítették a Gyeongbu gyorsforgalmi utat, és a nagyobb városokban metróvonalakat. Az ország a Saemaeul Undongot (új közösség mozgalma) is véghezvitte, melynek során az elszegényedett mezőgazdasági társadalmat a gyártásra fókuszálóvá változtatta.

Amikor a kormány bejelentette a Yusin nevű revitalizációs reformot, amit a 18 éve hivatalban levő, diktatórikus kormány meghosszabbítására alkottak, 1972 októberében a diákok és a közemberek a demokratizálódás mozgalma mellett kötelezték el magukat. 1979 októberében, a Park elnök ellen elkövetett. 213 merénylet után katonatisztek új csoportja Chun Doo-hwan tábornok (Singunbu) vezetésével, puccsal átvették a hatalmat.

Singunbu erővel elnyomta a demokráciát váró hangokat, köztük a Május 18-i Demokratizálódás Mozgalmat is. Chun Doo-hwan felesküdött elnöknek, és autoriter vasmarokkal kormányzott. Kormánya a gazdasági stabilizációra koncentrált, és sikeresen alacsonyan tartotta az inflációt. Chun kormányzása alatt az ország folyamatos gazdasági növekedést produkált.

1987 júniusában Roh Tae-wooa kormánypárt színeiben azt nyilatkozta, hogy megválasztása esetén elfogadja a nép demokratizálódási kérelmét. Az év decemberében megválasztották ötéves időtartamra, 1988 februárjában tette le az elnöki esküt.

Roh Tae-woo kormánya diplomáciai kapcsolatot épített ki több kommunista országgal, köztük a Szovjetunióval, Kínával és Kelet-Európával. Kormányzása alatt, 1991 szeptemberében mindkét Korea egyszerre csatlakozott az ENSZ-hez.

Az 1993-ban beiktatott Kim Young-sam-kormány a korrupció megszüntetésére törekedett azzal, hogy a magas rangú köztisztviselőket kötelezte a teljes vagyonnyilatkozatra, és megtiltotta a hamis nevek használatát a pénzügyi tranzakcióknál.

Ez az intézkedés jelentősen növelte az üzleti tranzakciók átláthatóságát. A kormány a helyi önkormányzati rendszert is kiépítette.

Kim Dae-jung-ot 1998-ban elnökként beiktatták. A kormányának sikerült leküzdenie az egy évvel korábban kirobbant deviza-válságot, és a demokrácia és a piacgazdaság fejlesztésére törekedett.

Az Északkal való kapcsolat végett a kormány elfogadta a “napfény politikáját”. 2000 júniusában az észak-koreai 214 Pyeongyangban rendezett csúcson találkozott a két Korea vezetője, és közös nyilatkozatot adtak ki. Ezután a két Korea megalkotta a megbékélés és az együttműködés rendszerét, és megegyeztek a szétválasztott családok találkozásában, a Gyeongui és a Donghae vasútvonalak újrakapcsolásában, a magánszektor vezette egyesülési mozgalom revitalizációjában, valamint a gazdasági együttműködés kibővítésében, beleértve a Geumgangsan-hegy látogathatóságát is.

A 2003-ban beiktatott Roh Moo-hyun kormánya három fő célra koncentrált: a demokrácia revitalizációja a nép részvételével, a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés, és egy olyan Északkelet-Ázsia építése, amelynek fókuszában a béke és a jólét áll.

A kormány 2007 októberében, Pyeongyangban megtartotta a két Korea vezetői közti második csúcstalálkozót is, valamint szabadkereskedelmi egyezményt írt alá az USA-val.

A 2008 februárjában beiktatott Lee Myung-bak adminisztráció bejelentette az öt vezető mutatót a változást és a praktikusságot középpontban tartó, új fejlesztési rendszer kiépítésének érdekében.

A kormány kihangsúlyozta, hogy a kormány feladata az emberek szolgálata. Igyekeztek csökkenteni a bürokráciát, privatizálni az állami vállalatokat (a hatékonyabb működés érdekében) és megreformálni a közigazgatási eljárásokat. Más téren a kormány igyekezett az USA-val egy XXI. századhoz illő, kreatív szövetséget kovácsolni, illetve egy globális Koreát létrehozni a Déli-Északi Gazdasági Közösség segítségével.

A 2012-es decemberi választásokon Park Geun-hye lett az ország első női elnöke, 2013 februárjában iktatták be.

Az elmúlt 65 évben (1948- 2013) Dél-Korea a világ legszegényebb országai közül gazdasági hatalommá küzdötte fel magát, és példát állított a szabad demokráciából. Ez a folyamat egyedülálló példa a világtörténelemben.


szöveg és kép forrása: Tények Koreáról (2016, Kiadó: A Koreai Kulturális és Információs Szolgálat)