Exkluzív interjú Őexcellenciája Yim Geun-hyeong úrral, a Koreai Köztársaság magyarországi nagykövetével

Egy elhivatott diplomata portréja

Amikor beléptem, még egy tűt is alig lehetett leejteni a Koreai Kulturális Központ Művészeti Csarnokában, és igencsak nehéz volt egy szabad helyre lelnem. Volt, aki laptopját vagy éppen tollát vadászta elő, mások a nyakukat nyújtogatták, hogy jobban lássanak. Az esemény, ami ezt a rendkívüli érdeklődést kiváltotta, Őexcellenciája Yim Geun-hyeong úrnak, Dél-Korea magyarországi nagykövetének Korea és Magyarország kapcsolatairól május 25-én tartott előadása volt. Pár nappal később óriási megtiszteltetés ért, amikor Nagykövet úr beleegyezett, hogy a Korea in Hungary számára interjút adjon a Nagykövetség budapesti épületében.  Szó esett álmokról, karrierről, magyarországi tapasztalatokról, gazdaságról, politikáról, a magyar emberekről, valamint természeten a két ország közötti kulturális kapcsolatokról. Beszélgetésünk során egy rendkívüli egyéniség és elhivatott diplomata portréja tárult fel.

1_20170530_110631_2_700x375.jpg

Excellenciás úr előadása és az azt követő panelbeszélgetés igen nagy hatással volt a jelenlévőkre. Az Ön szíves engedelmével azonban ez az interjú kevésbé formális, illetve személyesebb hangvételű lenne.

A koreai filmek és sorozatok rajongóiban az a kép él, hogy az álmok és „a kijelölt út” meghatározó szerepet játszanak az emberi életben. Arra kérném, meséljen valamit gyerekkori, ifjúkori álmairól, illetve arról az ösvényről, amelyet később követett.

Yim Geun-hyeong Nagykövet úr: Úgy hiszem, minden emberi lénynek vannak álmai, így ez természetesen igaz rám is. Amikor 1959-ben megszülettem, Korea éppen csak hogy túljutott a Dél és Észak közötti szörnyűséges háborún, kettétépett földdé vált, ennek minden borzasztó emlékével és fájdalmával. Abban az időben a hazám lepusztult és szegény volt, tele megnyomorított családokkal és életekkel. Az én családom az akkori viszonyokhoz képest elfogadható, átlagos életet élt, de sokszor nélkülöztünk. Emlékszem, kisgyerekként nagyon szomorú voltam, a szívem tele volt bánattal és gyötrődéssel emiatt. Aztán, amikor általános iskolás korba értem, tanulni kezdtünk olyan helyekről, mint Európa országai és Amerika, ahol az emberek nagyon gazdagok, csodaszép házakban élnek, és az én szomorúságom csak még mélyebb lett. Középiskolásként ez a kínzó érzés tovább erősödött, és egy kérdés dübörgött belül egyre csak: Miért? Miért él Korea évszázadok óta ilyen szegénységben? Ekkor kezdett mozgolódni bennem az elhatározás, hogy valami olyasmit tegyek az életemmel, amivel segíthetem a hazámat, hogy jobbra forduljon a sorsa, és arra jutottam, hogy ehhez történelmi és külpolitikai tanulmányokat kell folytatnom. Mélyen megérintett az európai filozófia és a sikeressé válás amerikai módja.  Ez motivált arra, hogy jelentkezzem a köztisztviselői egyetemre, ahol aztán nemzetközi, illetve külügyi, társadalmi és politikai tanulmányokat folytattam, majd diplomata szakon szereztem diplomát. Az volt a célom, hogy Korea nemzetközi kapcsolatain javítsak, szélesítsem azt, és hamarosan első állomáshelyemre, Franciaországba delegáltak. Ezután visszatértem Szöulba, ahol a Külügynél a Nyugat-európai Irodát vezettem. Később Marokkó következett, majd ismét Párizs, és megint Szöul, ahol az Európai Kapcsolatokért felelős Igazgatóság vezérigazgatója lettem.  Aztán jött a dániai kiküldetés, ahol nagykövetként dolgoztam, majd 2014-ben megérkeztem az Önök országába, Magyarországra.

2_korea_has_gone_thruogh_huge_economic_and_financial_boom_700x411.jpg

Magas rangú diplomataként mik voltak nyugat-európai tapasztalatai? Hogyan fejlődött Korea kapcsolata az ottani országokkal?

Yim Geun-hyeong Nagykövet úr: Túlzás nélkül mondhatom: tengernyi változáson mentek keresztül a kapcsolataink, és ez alatt nemcsak Európát, hanem az egész világot kell érteni. Tudja, amikor 1987-ben Párizsba helyeztek, egyáltalán nem volt rózsás a helyzet, sőt! Hogy miért? Annak ellenére, hogy Dél-Korea a 80-as években már a szabad, kapitalista országok útját járta, a nyugati világ szemében mind gazdasági, mind politikai értelemben jelentéktelen szereplő volt a globális játékmezőn, távoli és a nagyok számára érdektelen. Sőt, még a saját, ázsiai térfelünkön sem igazán számolt velünk senki. Ez a „láthatatlansági” állapot akkor kezdett ténylegesen megváltozni, mikor 1988-ban Dél-Korea 159 ország részvételével megrendezte a XXIV. Nemzetközi Olimpiai Játékokat, és ezt követően valami hihetetlen, robbanásszerű gazdasági, pénzügyi fellendülés vette kezdetét az országban. Ettől fogva a hazám már nem volt többé elhanyagolható tényező, jól megérdemelten olyanná vált, akivel a világ palettáján számolni kell, akinek a hangját meg kell hallani, és akit tisztelni kell. És ez büszkévé, magabiztossá tette a koreai népet.

3_south_korean_embassy_in_budapest_700x295.jpg

A Koreai Köztársaság Nagykövetsége Budapesten

Excellenciás urat 2014-ben helyezték Magyarországra, mint Dél-Korea nagykövetét. Volt esetleg valamilyen speciális elvárása, vagy hadd fogalmazzak így, előítélete budapesti missziójával kapcsolatban? Felidézné, kérem az első benyomásait?

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong: Ehhez ismét egy kicsit vissza kell nyúlnom a történelemben. A kelet-európai szocialista államok közül, jó okkal, elsőként az Önök országával létesítettünk teljes körű diplomáciai kapcsolatot, s erre 1989. január 29-én került sor. Ez a jó ok pedig az 1956-os forradalom volt. Korábban a koreaiak többsége számára még ez a név is, hogy „Magyarország” teljességgel ismeretlen volt. A Koreai háború 1953-as befejezését követően az országot két részre osztották és mi az antikommunizmus frontvonalába kerültünk. Akkoriban a hidegháború korát éltük, nekünk Európának ez a része a Szovjetunió kizárólagos uralma alatt álló nagy kommunista blokkot jelentette, és mint ilyen, az ellenség veszélyes birodalma volt. Aztán egyszer csak valahonnan a semmiből ott felbukkan egy kicsiny nép, fellázad a gigantikus hatalom ellen, és megpróbálja lerázni magáról annak uralmát és ideológiáját.  Ez valami olyasmi volt, amire az ember felkapja a fejét: Tessék?! Kik ezek? Ki merészelte kihívni maga ellen az óriás haragját?  1956 eseményei nagyon bátor néppé és igazi hősökké tették a magyarokat szemünkben. A magyar forradalom bekerült a tankönyveinkbe is, és Koreában ettől kezdve elismeréssel és tisztelettel emlegették Magyarország nevét. Ezeket az érzéseket természetesen én magam is osztottam.

Nos, a személyes benyomásaim? Jól emlékszem arra hideg, szürke napra, amikor 2014 novemberében megérkeztem Magyarországra. Bécsből kocsival jöttem és este 8 körül értem a fővárosba, már ugyancsak sötét volt. A legelső benyomásom az volt, hogy Budapest is csak egy az olyan nagyvárosok közül, amiket megszoktam Európában. De amikor másnap felébredtem, tudja, valamilyen, fura másfajta érzés kerített hatalmába, nos, hogyan is tudnám megfogalmazni? Azt hiszem, valamilyen megnyugtató melegséget éreztem. Nyoma sem volt bennem annak a kissé zavaró kényelmetlen feszültségnek, amit általában a diplomaták tapasztalnak, amikor egy új országba érkeznek, mondjuk a kulturális vagy egyéb különbségek, netán egyszerűen az új környezet miatt. Az ilyen korábbi kényelmetlen érzések leghalványabb jeleit sem tapasztaltam magamon. Igen, erre nagyon jó szívvel emlékszem vissza, nagyon kellemes, jó érzés volt.

4_700x388.jpg

Talán érzékelt valamiféle megmagyarázhatatlan, belső hasonlóságot, szálat a koreai és magyar emberek között? Tényleg, hogy tudná jellemezni a magyarokat?

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong: Be kell vallanom, hogy két és féléves itt tartózkodásom után is képtelen vagyok megmondani, hogy hogy néz ki egy tipikus magyar. Még mindig szeretném megfejteni, hogy milyen kapcsok vannak Önök között, milyen jegyek teszik Önöket, magyarokat olyan egyedülállóvá? Külsőleg meglehetősen különböznek egymástól, és ez teljesen érthető is, mivel a történelmük során számos más népfajjal keveredtek. Nos, egyik ilyen fontos megkülönböztető, összetartó jegy kétségtelenül a nyelvük. Persze, most problémaként felvetheti, hogy a magyarok nagy része még mindig nem beszél más nyelveket, holott erre szükség volna, hisz a magyar teljességgel idegen a nagy európai nyelvcsaládok között. Kakukkfióka, amit Önökön kívül senki még csak nem is kapizsgál. Nekem az a véleményem, hogy ez az Önök „nyelvi problémája” nem feltétlenül rossz dolog, tudja? Érvként hadd hozzam fel egy korábbi, dániai tapasztalatomat. Míg egy tipikus dán jellemezhető úgy, hogy nagyon magas, nagyon szőke és nagyon fehér bőrű, a magyarok ilyen jellegű leírása nem sematizálható. Ám legalább egy dolog igencsak közös Önökben a dánokkal, és ez az anyanyelvükhöz való ragaszkodás. És tudja, ez olyan dolog, amit egy kis nemzet tehet, sőt kötelessége megtenni. A dánok népesség tekintetében még kevesebben vannak, mint Önök, és nagyon büszkék a nyelvükre. S bár teljes mértékben nyitottak az idegen kultúrák tekintetében, amikor a migráció kérdéséről van szó, nagyon merevvé válnak. Dániában nem igazán szívesen fogadják a bevándorlókat.

Engedelmével, Nagykövet úr, ebben az ügyben a magyarok többsége sem mondható rugalmasnak…

Őexcellenciája, Yim Geun-hyeong: Igen, tisztában vagyok ezzel, és higgye el, teljesen megértem a kis nemzetek mentalitását. Dánia és Magyarország nem hasonlítható pl. Németországhoz vagy Franciaországhoz, amelyek több mint 80, illetve közel 70 milliós népességgel rendelkeznek, így mindig képesek lesznek identitásuk megtartására. Ha Önök követnék azt a fajta utat, azaz egy nagy és teljesen különböző kultúra széleskörű befogadásának politikáját, nagyon rövid időn belül elveszítenék saját nemzeti arculatukat. Ezért az anyanyelvet, amely egy nép kultúrájának egyik legmeghatározóbb eleme, őrizni és gondozni kell. Ez alatt természetesen nem azt értem, hogy nem szükséges az idegen nyelvek tudása és más népek kultúrájának tisztelete, pont az ellenkezője, hiszen globalizált világban élünk.  Csakhogy tisztában kell lenni az egyensúllyal, és nem szem elől téveszteni a célt.

5_h_e_s_presentation_at_kcc_in_budapest_on_may_25_2017_700x338.jpg

Nagykövet úr előadása a Koreai Kulturális Központban május 25-én

Nagykövet úr hogyan értékelné Korea és Magyarország jelenlegi gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatait? Ön szerint lehet bennünket „stratégiai partnereknek” nevezni?

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong: Mivel a Koreai Kulturális Központban tartott prezentációmban ezt a témát alaposan kimerítettem, itt most csak néhány elemet világítanék meg, vagy ha úgy tetszik, kicsit személyesebb szempontból közelíteném meg a kérdést.

Megint visszautalnék a korábbi időkre. 1989 mind Magyarország történelmében, mind a mi kétoldalú kapcsolatunk tekintetében fordulópont volt, amely történelmi lehetőséget tartogatott mindkét fél számára. Mivel akkor a kelet-európai posztkommunista államok közül Magyarország volt az első, aki elfogadta kinyújtott kezünket, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsen velünk, magától értődő volt, hogy az akkorra már gazdaságilag megizmosodott Korea figyelme tőkebefektetés tekintetében elsőként Magyarország felé fordult.  Ennen a régióban az Önök országa vált a koreai befektetők elsőszámú célpontjává. Természetesen közös erőfeszítéssel jelentős haladást és sikereket értünk el e téren. Ennek eredményeképpen ma a koreai befektetők kulcsszerepet játszanak Magyarország gazdasági életében, ahol befektetéseik összértéke meghaladja a 2 milliárd US dollárt (* 2016-os adat). Ezzel az összeggel Dél-Korea a harmadik legfontosabb ázsiai befektető, és a megközelítőleg 50 koreai üzleti vállalkozás 25 ezer dolgozó számára biztosít munkahelyet. Elmondhatjuk, hogy Korea néhány ikonikus nagyvállalata, mint pl. a Hankook vagy a Samsung mára már szilárdan megvetette a lábát Magyarországon.

Természetesen nem feledkezhetünk meg az oktatási és kulturális kapcsolatokról sem, hiszen ezek együttműködésünk nélkülözhetetlen, frissítő elemei.

6_korean_cultural_festival_in_budapest_april_2017_700x424.jpg

Koreai Kulturális Fesztivál Budapesten 2017 áprilisában

Az ELTE-n létrehozott Koreai tanszék, a budapesti Koreai Kulturális Központ egyedülállóan aktív tevékenysége egyértelműen tükrözi a magyarok óriási érdeklődését a koreai kultúra, a nyelv és az ország iránt. Az áprilisban megrendezett Koreai Kulturális Fesztivált mintegy 12 ezer látogató kereste fel, a Kulturális Központ pedig 2016-ban a világ legjobban működő koreai kulturális központja lett. Ahogy én látom, az érdeklődés kölcsönös. 700 koreai fiatal diplomázott magyar nyelvből és jelenleg 415 koreai diák tanul magyar egyetemeken. Természetesen nem dőlhetünk hátra, hiszen az eddig kiépített kapcsolatokat ápolnunk, illetve folyamatosan fejlesztenünk kell. Óriási lehetőségeink vannak, és én mélyen hiszek a jövőnkben.

7_samsung_sdi_celebrated_the_completion_of_construction_of_its_ev_electric_vehicle_battery_plant_in_god_on_may_29_2017_700x321.jpg

A Samsung SDI új, gödi üzemének avatásán 2017. május 29-én

Excellenciás úr, az Ön hároméves nagyköveti kiküldetése pár hónap múlva véget ér Magyarországon. Itt eltöltött idejének utóbbi hónapjait egy nagyon figyelemreméltó üzleti siker koronázza meg, amit alig egy nappal az interjú előtt ünnepeltek.  Tévednék, ha azt mondanám, hogy a Samsung SDI legutóbbi magyarországi befektetése nagy részben az Ön sikeres tevékenységét is fémjelzi?

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong:

Tény, hogy a Samsung SDI május 29-én tette fel az ’i-re a pontot”, amikor felavattuk EV (electric vehicle = elektromos gépjármű) akkumulátor telepüket Göd városában. Tisztában vagyunk vele, hogy a globális EV piacot környezetbarát politikájával ma Európa vezeti, és ezt a lehetőséget nem hagyhattuk ki. (további információ: http://www.samsungsdi.com/sdi-news/1642.html?idx=1642). Egyáltalán nem a véletlen műve volt, tudatosan esett választásunk Magyarországra, mint az EV akkumulátorgyártás központjára. A koreai vállalatok tudatában vannak, hogy a magyarok jól képzett munkaerőt jelentenek, és maximálisan megbíznak képességeikben. Az új telep jelenleg 500 munkahelyet teremt, de ha a gyártás eléri a teljes kapacitást, ez a szám meghaladja majd a kétezret.

Van még azonban valami, amit fontosnak tartok megemlíteni. Tudja, magyarországi tevékenységem során pár alkalommal beleütköztem néhány adminisztratív, bürokratikus akadályba, amik többé-kevésbé most is jelen vannak, és amelyekről úgy vélem, hogy ezek még a szocializmus öröklött csökevényei. Más volt kommunista országok, mint pl. Lengyelország vagy Csehország fokozatosan levetkőzik ezeket a maradványokat, és az utóbbi időben Magyarországon is jelentős fejlődés tapasztalható e tekintetben. Hogy mást ne mondjak, a Samsung SDI üzletet például 10 hónap alatt sikerült tető alá hozni, pedig egy ilyen volumenű beruházás még Koreában is éveket vett volna igénybe. Őszintén jelentem ki, hogy az Önök jelenlegi kabinetje nyitott a globális kihívásokkal szemben, és ez a tény további lépések megtételére bátorít bennünket. Ezért visszakanyarodva az Ön eredeti kérdéséhez, úgy gondolom, hogy stratégiai partnerségi viszonyunk további erősítéséhez csupán szilárd elhatározásra és erős akaratra van szükség.

Szabad megkérdeznem, hogy Magyarország után hová vezet Excellenciás úr további útja?

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong: Visszatérek Koreába, ahol magas rangú kormányhivatali beosztást töltök majd be. De hadd tegyem még hozzá, hogy magyarországi tartózkodásomat nagyon élveztem. Tudja, az Önök Kormánya igen jól bánik a diplomatákkal, rengeteg szép programot és eseményt szerveznek nekünk. A hazájuk nagyon szép ország, ahol Korea sikeresnek érzi magát. Olyan emlékeket viszek majd haza Magyarországról és a magyar emberekről, amelyekre mindig örömmel és meleg szívvel emlékszem majd vissza.

Tisztelettel és köszönettel a nekünk szánt idejéért, ha megkérhetném egy záró mondatra: mit üzen a magyaroknak, különösen a fiataloknak?

8_700x341.jpg

Őexcellenciája Yim Geun-hyeong: Az üzenetem? Merészség és elkötelezettség! Itt vannak Európa közepén, és az én generációmhoz képest a lehetőségek egész tárháza az Önök lába előtt hever, amely út tele van kihívásokkal. Szóval, legyenek bátrak, nyitottak és kövessék az álmaikat!

Az interjú 2017. május 30-án készült Budapesten a Koreai Köztársaság Nagykövetségén.

Riporter: Csajka Edit

Képek forrása: Samsung SDI, MTI, Koreai Kulturális Központ, Csajka Edit

Az interjú angol változata / English version of the interview: http://koreainhungary.blog.hu/2017/06/20/portrait_of_a_devoted_diplomat